Dán munka

Még mindíg itt állunk a parkolóban, semmi üzenet, hogy merre tovább. Filmeket nézünk és pihenünk. Az idő eléggé változatos, süt, esik, süt, esik.

Megérkeztünk az első lerakóra, de már útközben érdeklődtek az irodából, hogy mikor érünk már oda, mert várják az árút nagyon. Attila beszélt az irodával és közölte, hogy 5 órás késéssel indultunk - amiről nem is tudtak - és már csak 40 km-re vagyunk az első célunktól. Megérkeztünk és megvolt a lerakodás is. Miután bezártuk a pótkocsit feltettem rá az újabb plombát és a kapott utasítás szerint - a CMR-en lévő címre menjünk - átmentünk Brüsszelbe a következő lerakóra. Itt több mint 2 órán keresztül próbáltuk megtalálni a megadott céget és telephelyét, sikertelenül. Az irodával történt többszöri telefonváltás eredményeképpen kiderült, hogy vissza kell mennünk az első címre és ott kell lerakodnunk. Ezzel buktunk mi is 3 órát!!!!

A délelőtt folyamán megérkezett az újabb üzenet, ami szerint ismét 4 kézben kell mennem - továbbra is Attilával - és ezúttal a francia főváros reptere a cél. Az árú este 18,00-kor érkezik és a kamion is meglett amivel mennünk kell majd. Összekészültünk, Attila bepakolt a kamionba én pedig vacsoráztam egyet - ma először ettem - este 6-kor, mert az érkezés előtt 1 órával kötelezően küldendő sms nem érkezett még a telefonunkra. Miután megvoltam a kajával én is összepakoltam a cuccaimat indulásra készen és várakoztunk. Nem is kellett sokat várnunk, mert este 23-ra !!!! meg is jött az árú. Miután összekapcsoltunk és átnéztem a papírokat kiderült, hogy 3 lerakónk is lesz. Belgiumban 2 helyen - Liege és Brüsszel - illetve Párizsban a de Gaul reptéren kell lepakolnunk az árút. Elindultunk utunkra..........

Az este folyamán megkeresett Michelle és közölte, ha nem túl nagy gond ki kell mennem egy kollégáért a reptérre 23,00-ra és behozni őt a bázisra. Miután ezt a feladatot is elvégeztem visszatértem a kocsimba és tovább beszélgettem a nejemmel és jóval éjfél után búcsúztunk el. Reggel nem kapkodtam az ébredéssel- munka nem lévén - és azon gondolkodtam, hogy mosni fogok egyet.

Lerakodás után visszatértünk a bázisra, és vártuk a következő feladatot. Közben sikerült megfürdenünk és kajálnunk is egyet. Meg is érkezett a feladat, ami szerint - egy kamioncserét követően - Drammenbe kell szállítanunk fagyasztott árút, majd a lerakón visszapakolni és Osloba vinni egy újabb adag fagyasztott termékeket. Miután sikerült megszereznünk a megadott kamiont - mert az adott járműben egy német sofőr lakott és eléggé vonakodott odaadni azt - megrakodtunk és elindultunk. Szerencsénkre nem volt jelentősebb forgalom, így jó iramban haladtunk célunk felé. Megérkeztünk bejelentkeztünk és le is szedtek minket, majd a felrakodás is megtörtént. Elindultunk visszafelé. A következő cím már ismerős volt számomra és tudtam, hogy itt már nem ússzuk meg a rakodást és nekünk kell kipakolni a pótkocsit, persze ezt is hűtőházba........

Tegnap este a tervezett 18,00-s indulás kissé elcsúszott az autócserének köszönhetően és 1 órával később indultunk el. Megint " denevér-műszakban " egész éjszaka mentünk, sőt még mára is maradt jócskán az 1200 km-es távból. Osloba már csak úgy értünk, hogy egy kis - 20 perces - túlvezetéssel parkoltam le a cégnél. Megbeszéltük társammal, hogy alszunk egyet és másnap reggel átgurulunk lerakodni, ahogy letelik a 9 órás kötelező pihenőnk.

 A reptérre kiérve bejelentkeztünk a fuvarra a kért időpont előtt 1 órával. Az ott dolgozók közölték, hogy melyik rampára állhatunk rá, amit megtettünk és a pótkocsit felrakodási helyzetbe hoztuk. Megérkezett az első raklap - repülőpaletta - árú és vele együtt a probléma is, mert az árú 3 méter magasan volt rakva, pótkocsink pegid csak 2,6 m magas!!!! A papírom is szerepelt, hogy ilyen méretű az árú. Visszaálltunk a reptéri parkolóba és hívtuk az irodát, hogy mi legyen. Onnan azt infót kaptuk, hogy 15 percen belül jön egy másik kamion - egy másik pótkocsival - költözzünk át és azzal vegyük fel az árút. Miután beparkolt mellénk az ígért kamion ezt meg is tettük és az újabb bejelentkezést követően ismét a rampán álltunk. A cserének köszönhetően meg tudtak minket rakodni és elindulhattunk Oslo felé.

Az utóbbi időben megint elhanyagoltam a blogot és sajnos a feleségemet is. Továbbra is Attilával járok, voltunk Amszterdamban, majd onnan Stavanger ( 4 órás komp kajával ), tovább Osloba. Azután újabb fuvar jött, most Frankfurt volt az útirány, a lerakodás után pedig Alsheim, onnan pedig Göteborg és üresen vissza ismét Oslo. Egy éjszaka után pedig újra Amszterdam és megint Stavanger a cél. A fuvarok teljesítéséhez ki kell vezetnünk a teljes 9 órás programunkat és több mint 20 óra elteltével sikerül néhány órát aludnunk - többnyire - nappal. Ezután megint az éjszakai műszak következik. A tegnapi napon tönkre ment a GPS-em és az elosztóm csatlakozója ezeket is meg kellett javítanunk menet közben. Sikerült vennem másik csatlakozót, Attila pedig villanyszerelői végzettséggel bír, megoldotta az összekötéseket. Az útjainkon változatos időjárási körülményekkel találkoztunk, volt napsütés és 25°C-os meleg, de kaptunk esőt, szelet, hűvőset is. Jelenleg a Hirtshals-i komp parkolójában állunk, mert a cégtől kapott üzenet szerint reggel 8,15-re kellett ideérnünk - ez sikerült is, mert már 7,10-kor parkoltam be - de hajónk csak 12,15-kor lesz, így megint alszunk egy keveset. A folytatásról még nincs információnk, csak annyit tudunk, hogy a kikötés után gyorsan kell mennünk a lerakóra és a lerakodás után hívnunk kell az irodát.

 Ma nem sok minden történt délelőtt a délután viszont annál mozgalmasabbra sikerült. Jött egy üzenet, hogy holnap este indulok Amszterdamba egy másik sofőrrel 4 kézbe és ráadásul Attilának hívják az illetőt, tehát magyar!!! Először azt hittem, régi kollégám lesz az, gyorsan írtam is neki egy üzit, de nem jött válasz, valószínűleg szabin van, azért nem ír. 17 óra körül kopogtak az ajtómon és ott állt új társam, akivel menni fogok ( ha nem törlik addig a fuvart ). Beszélgettünk egy keveset - jó 2 órát - mert ő tegnap előtt érkezett a céghez és így minden infóra szüksége volt. Mint megtudtam ő is családos - 2 gyermekes - és van hitele ami miatt kényszerült ilyen távol lenni tőlük. Kérdezgetett minden féléről, fuvarokról, elhelyezésről, és a pénzről.

 Reggel 8-ra voltam kiírva pakolni, de már fél 7-kor csörgött a telefonom és irányítóm közölte, hogy elkészült az árú most azonnal mehetek rakodni. Kissé álmosan összekapcsoltam a pótkocsival a kamiont és átgurultam a felrakóra. Mivel még nem telt le a kötelező 9 óra pihenőm ezt az utat úgy tettem meg, hogy a vezetői kártyámat nem tettem be a tachográf készülékben.

 A mai napra egy reptéri szállítást írtak ki nekem. Innen Gardermoen-ből kellett a göteborgi reptérre szállítanom friss halakat. A kiírás szerint 10-kor rakodunk, és legkésőbb 17,30-ra meg kell érkeznie az árunak Svédországba. Hogy ne legyen probléma már 9-re átmentem, hátha szerencsém lesz és időben el tudok indulni.

Sajnos nem lett, sőt mire elkészítették az árút, és elindulhattam már délután 1 óra volt. Elméletileg 4,5 óra alatt le lehet érni Göteborgba, de normális forgalmi viszonyok és normális sebességet tudó autóval. Mivel esett és a kocsi is csak 85 km/h-ra volt képes, emelkedőkön pedig rendre visszalassult nem sikerült tartanom a határidőt. Ezt már előre láttam és szóltam telefonon az irányítómnak, hogy jelezze a cég felé késésemet, ami nem lesz több, mint fél óra. Ezt ő meg is tette.

 A pihenőt követően a mai napra 2 fuvart is előírtak számomra. Az elsőt a felrakodás - ami itt Gardermoen-ben volt - után a norvég-svéd határ közelébe kellett vinnem Tiestedal városkába.

Ez kb. 2 óra autózásra volt, Az idő esős és vasárnap lévén egyre több az autó az utakon. A reptéri felrakón elintéztem a papírokat, majd az árút kezdtem keresni a targoncás fiúval együtt. A papír szerint 7 db-ot viszek, melyből 5-öt meg is találtunk, de a maradék nem volt előkészítve. A targoncásnak egyszer csak beugorhatott valami a buksijába, mert mondta, hogy várjak és elrobogott nagy sebességgel a járművével, majd kisvártatva még egy ládát hozott a raktár egy másik részéből és rögtön utána az utolsót is. Miután végzett a berakodással utamra engedett.

 Beállítottam az ébresztőt reggel 7-re, hogy legyen nyugodtan időm összekészülni. Miután mindennel megvoltam elindultam a lerakóhoz, ami 2 km-re volt a benzinkúttól. Megérkeztem és volt egy szabad rampa, amelyre rá is tolattam. A papírok átadása után már kezdték is szedni az árút a pótkocsiból, mire megreggeliztem készen is lettek. A leigazolt szállítólevéllel indulhattam vissza Oslo-ba. Miután visszaérkeztem a telephelyre szétkapcsoltam a szerelvényt és pihenőre állítottam a tachográfot.

Ez megint eltartott néhány napig................................

 Tegnap este 20,00-kor pontban megjelentem a részemre kijelölt kamionnál. Leszek nevű bolgár sofőr várt és kérdezte, hogy vezettem-e már 25 méter hosszú !!!! szerelvényt. Én közöltem, hogy még nem volt szerencsém hozzá, de mindíg is csodáltam azokat, akik ilyennel mászkálnak a körforgalmakban és az egyéb utakon. Leszek mondta, akkor most sem fogok, mert a szerelvény hosszúsága mellett a kormányművel is problémák vannak, amiért Greve-be kell vinnie a járművet szervízre. Beültem hát a jobb 1-be és elindultunk. Gardermoen-ban rakodtunk fel - na ez egy kis túlzás volt - összesen 1 raklap árút viszünk 650 km-re egy ekkora szerelvénnyel. A rakodás után meglódultunk a határ felé. Sofőröm folyamatos gépészkedésének köszönhetően tudtunk a sávban maradni, nem kis munka eredménye képpen. A határra érve én mentem be a vámirodába, és vámoltattam le árúnkat, majd futás tovább. Útközben beszélgettünk egy keveset - mert mindketten szűkében voltunk az angol nyelvnek - és így jobban ment az idő. Éjjfél után többször bealudtam menet közben, ami igazán jól esett. Reggel 6-ra megérkeztünk Karstrup reptérre - ahová a szállítmányt vinni kellett - és vártunk egy keveset, amig a reptér Cargo részlege megkezdte a munkát. Miután megvoltunk a lerakodással utunkat folytattuk Greve-be. Amíg Leszek megtankolta a kamiont, addig én felvettem a szobakulcsomat. Közben összefutottam Riza-val is. Ő már a számunkra kiírt kamionban voltés pihenőjét töltötte. Megbeszéltük, hogy este 19 óra körül átjön értem és a cuccaimért. A szálló előtt egy rég látott ismerősbe botlottam. Nihat - a régi, ugyancsak bolgár társam - jött le a lépcsőn. Mondta, hogy ő befejezte itteni pályafutását, holnap megkapja a papírjait és megy haza . Felmentem a szobámba, gyorsan szellőztettem egyet - ja olyan szobát kaptam, amin volt ablak !!! - és ledőltem aludni. Még nem sikerült teljesen alfa-állapotba kerülnöm, amikor üzenet érkezett a telefonomra, hogy most rögtön keressem meg a 155-ös kamiont és a 141-es pótkocsit és induljak el vele Svédországba. Hát jól kipihentem magam.....

 A július 24-i visszatérésemet követően összesen két fuvart csináltam, mindkettőt Oslo közelében, így további 250 km-el gyarapodott a rutinom. Az utolsó vezetésem szerdán volt, azután a várakozás napjai következtek. 

Üzenet nem lévén nem keltem túl korán, délelőtt kávéztam egyet, amikor csörgött a céges telefonom. Morten keresett az irodából, hogy legyek oly szives és menjek fel hozzá, mert lenne egy kis munka számomra.

 Gyorsan elrepült az otthon töltött 2 hét és ismét repülőgépre szálltam, hogy visszajöjjek Norvégiába dolgozni. Otthon több állásinterjún is voltam - kamionos munkák kapcsán - de a fizetési lehetőségek nem közelítették a jelenlegi szintet, ezért nem váltottam.

 Csináltam ebben a hónapban néhány fuvart még, és eközben szorgalmasan gyűjtögettem a kilómétereket a rutinom további javításához. Tegnap felvettem egy pótkocsit - Greve-ben - amivel felértem ide Oslo-ba, de lepakolnom csak ma reggel kellett. 5-re állítottam az ébresztőt, de a feleségem is kedveskedett egy kellemes üzenettel a hajnali időpontban, csak hogy biztosan felkeljek.

 Reggel 8-ra állítottam az ébresztőt, mert az este folyamán megjött az újabb fuvarfeladat és 10-re kell mennem pakolni. Miután összepakoltam, felmentem az irodába és egyeztettem, hogy telefonon hívnak ha valóban mehetek pakolni, hogy a vezetési időm nem fogyjon feleslegesen. Meg is jött a hívás 10,30-kor és elmentem pakolni. A felrakón eléggé sokan várakoztak rakodásra, volt mit manőverezni a kamionnal, mire sikerült beállnom a megfelelő rampára. Megrakodtak és miután átvettem a papírokat már roboghattam is Greve felé. A határon forró csoki és pecsét majd hajtás tovább. Érdekes módon most is csak a norvég oldalon volt szar idő, mert amint átléptem Svédországba már ki is sütött a napocska.

 Tegnapelőtt reggel elfoglaltam a szobámat és a mai napra írták ki a következő fuvart számomra. Reggel 08,00-ra ígérték az autót - amivel mennem kell oslo-ba - de már 05,15-kor jött az sms, hogy 1 óra múlva a parkolóban vár a következő kamionom. Összepakoltam és a megadott időre lecuccoltam a parkolóba, majd átvettem a szerelvényt. Miután elindultam belefutottam Koppenhága mellett a reggeli csúcsforgalomba, de ez nem volt olyan súlyos, mint amilyen Oslo-ban szokott lenni. Megérkeztem a komphoz ( Helsingor - Helsingborg ) és miután leparkoltam a kamiont a hajó belsejében, gyorsan felszaladtam a fedélzetre és a sofőrők részérre fenntartott étteremben megreggeliztem. Zsömle, szalámi, sonka, sajt, kenőmájas és kávé volt a menü és mire a hajó átért a svéd oldalra már jól is laktam. Folytattam utam, majd a következő pihenőt Gőteborg-ban tartottam. Itt kivettem a kötelező 45 perces pihenőmet, ezután hajtás tovább. A határon beléptettem az árút Norvégia területére és mehettem tovább. Sajnos az eddig tapasztalt kellemes nyári napsütéses meleg elmúlt és a határ túloldalán már egy hűvösebb és esős idő fogadott. Mintha egy másik világba érkeztem volna. Haladni azért tudtam. Útközben jött egy üzenet a cégtől, hogy ma feltétlenül menjek be az irodába és vegyem át az új vezető kézikönyvet, valamint - mivel hónap vége van - töltsem le a digitális vezetői kártyámról az adatokat a cég számítógépére. Mivel a lerakó este 22-ig nyitva volt meg is beszéltem, hogy akkor előbb bemegyek és csak utánna rakodok.

Megérkeztem Drammen város mellé, ahová a fuvar szólt, de sajnos kissé korán - reggel 5,30-kor - mert a cég még nem volt nyitva. Megreggeliztem és megnéztem egy filmet is, mire az első alkalmazottak megjöttek. Még mindíg csak 7,15 volt, azért megpróbáltam leadni az árumat, mert a munkaidőm már eléggé a végénél járt. sajnos nem jártam teljes sikerrel, mert ugyan a rampára ráálhattam, de a munka csak 8-kor kezdődik, közölték velem a kávézgató dolgozók. Miután lerakodtak és a papírmunkával is végeztünk hívtam az irodát és közöltem velük az eseményeket, valamint azt is, hogy lejárt mindenféle időm és most ki kell vennem 9 óra pihenőt. Ezt jóvá is hagyták és mondták, hogy a pihenő végén - üresen - térjek vissza Osloba.