Reggel jött az üzenet, hogy üljek át egy másik kamionba és minden cuccomat vigyem magammal. A miértre jött is a válasz, mert megjelent az addig használt kamionomnál egy másik sofőr, hogy neki most kell mennie ezzel a járművel rakodni és cuccoljak ki, legyek oly szíves.

A következő járművem éppen a szervízben állt gumicsere miatt, így a cuccaimat be tudtam rakni. délután 2-re megvolt a javítás és már gördülhettem is ki a műhelyből. És jött az újabb üzenet. A TNT cégnek fogok szállítani ismét, Oslo-ból Helsingborg-ba árut, de most nem egyedül, megyek, hanem társat is kapok az útra. Ismét egy román sofőrt, de ezen már meg sem lepődtem. Lassacskán magyarul csak a feleségemmel beszélek, mástól nem hallok magyar szót.

Becuccoltunk a kamionba mindketten és az utasításnak megfelelően elindultunk a felrakóra. Szerencsénkre nem voltak sokan az úton odaértünk időben és miután megrakodtak minket, elindulhattunk utunkra. Menet közben kiderült, hogy társam - Vadu - éppen haza megy, mert elege lett az itteni dolgokból és keres más munkát európában. Azért a kártyáját még használta, így mindketten vezettünk, megosztva az utat. lerakodtunk és mivel még komp-foglalásunk is volt, áthajóztunk Dániába. Leparkoltuk a kamiont - a kapott utasításnak megfelelően - a szervíz elé, mi pedig elfoglaltuk szobáinkat, újabb feladatra várva.

És most megyek aludni egy kicsit...................