Az utóbbi időben nem igazán irogattam a blogot. Lusta dög voltam és eléggé rumlissá vált az élet körülöttem. Sokat mentem és eléggé össze-vissza éltem. Voltam Örebro-ban svédországban fagyasztott hamburger-zsömlékért - 2-szer is - ahol nekem kellett az árút bepakolni a pótkocsiba a -25°C-os raktárból. Majd éppen, hogy odaértem a lerakodó címre, mert a vezetési időm vége vészesen közeledett. És ott is nekem kellett rakodni. Csináltam még több fuvart Norvégián belül, Gjovik-Larvik, Oslo-Larvik útvonalakon. Volt egy TNT-s szállításom is. A cég norvégiai telephelyéről kellett a svédországiba eljuttatnom az árút, majd üresen Greve-be mennem. Mivel nem volt árúm, nem kompoltam, hanem a Malmö-Koppenhága közötti szakaszt hídon tettem meg. A híd kb. 12 km hosszú volt és a közepe felé egy tengeralattjárót is megláttam, amint éppen merüléshez készülődött.
Közben a bankkártyámat a bank letiltotta, mert olyan információt kaptak, hogy megszerezhették az adatokat és fenn állt a veszélye, hogy leemelik róla az összes pénzt. Mire ez kiderült már kezdett elfogyni a türelmem, mert több sikertelen vásárlás után kaptam ezt az információt meg. Több alkalommal próbáltam automatából pénzt kivenni, de sajnos csak Oslo-ban a reptéren sikerült 200 €-hoz hozzájutnom. Az sem volt egyszerű, mert minden kísérlet alkalmával élő telefonos kapcsolat kellett a bankkal, hogy megemeltessem a limitet, majd miután nem sikerült vissza. Végül is megoldódott és mehettem bátran bevásárolni - sajnos Norvégiában - mert itt minden eléggé drága. Vettem egy-két alapvető és olcsó kaját, kenyeret, valamint a sok idegeskedés miatt megengedtem magamnak egy pizzát is a legolcsóbbat. Jól esett újra meleg kaját enni. Időközben sikerült kérnem Örebro-ban - Svédországban - egy csomag hamburger-zsömlét is, amivel 3 napig kihúztam. Bár én magamon nem látom, de a nadrágok szerint megint sikerült néhány kilótól megszabadulnom, és ennek nagyon örülök.
Most éppen Greve-ből tartok vissza Norvégia irányában, és Svédországban Göteborg előtt álltam meg egy parkolóban, hogy a 45 perces pihenőmet kivegyem. Ez a fuvar is a mai 2. sms üzenet erdménye volt, mert az első szerint egy másik kamionnal és pótkocsival kellett volna üresen felmennem Oslo-ba. Még jó, hogy gyorsan küldték az új instrukciókat, így nem kellett kétszer költözködnöm, csak egyszer mozgattam a cuccaimat a szobából a kamionba. Telnek a napok és már csak 19 napnyugta van hátra az újbóli hazatérésemig. Talán ez lesz a legnehezebb 19 nap. Sikerül az otthoniakkal is tartanom a kapcsolatot, de ebben a felkavarodott helyzetben, sajnos nem minden nap tudunk a neten beszélni. Így nem marad más, mint az sms írás és a reménykedés, hogy holnap talán ismét élőben is láthatom a családom.
Na, lejárt a pihenőm, elindulok, mert még 5 óra vezetés van előttem és még vámolnom is kell az árút a határon.
Miután holnap lerakodok, utánna hívnom kell az irodát, hogy mi a következő fuvarfeladat, tehát lehet, hogy nem érek egyhamar - megint - internet közelbe.
