Éjfélkor felkeltem és elindultam a tegnap összekapcsolt pótkocsival az alig 40 km-re lévő Oslo-i posta logisztikai központba. A GLS cégnek vittem a küldeményeit, egy teljes pótkocsival. A navigációm szerencsére pontosan a kívánt helyre irányított és még időben is voltam, mert a bejelentkezést 01,00 órában maximalizálták. Kérdésemre, hogy hova álljak a kamionnal azt a választ kaptam, hogy egyenlőre valami nyugis helyre, mert még nem végeztek az előttem lévővel és majd utánna következek, addig pedig pihenjek, aludjak, majd ébresztenek. Így is tettem a laptopomba elindítottam egy filmet de azért bele-bele aludtam.
Fél 4-kor jöttek, hogy szabad a pálya álljak be, amit sikerült is elsőre teljesítenem és még pontosan is!!! Elkezték a kipakolást én pedig ismét filmeztem közben. Miután megvoltak és a rampa-lámpa is zöldre váltott, már jöttek is az aláírt szállítólevéllel és mehettem utamra. Visszaérve a telephelyre összeakasztottam az előző pótkocsival, mert az utasítás szerint ez következett. Közben azért reggel lett és a drágám újra elérhető volt a neten, beszélgettünk hát. Közel 2 órája álltam már a rampán, amikor közölték, hogy ezt az árút nem veszik itt le, hanem vigyem a szállítólevélen megadott címre - amelyet már ismertem régebbről - és ott adjam le. Mivel az sms szerint nem ez lenne a feladatom felmentem hát az irodába eligazítást kérvén. A diszpécser közölte, hogy mehetek nyugodtan és adjam le az árút a címen. Elbúcsuztam hát drágámtól és útnak eredtem. Szerencsémre a reggeli csúcsforgalmat megúsztam, mert Oslo elejében volt a cím. Bejelentkeztem és ekkor ért az első meglepetés, mert közölték, hogy a jelenleg rakodás alatt lévő kamionnal együtt 4-en várunk már lepakolásra, tehát legyek türelemmel. Félreálltam és vártam a soromra. Közben írtam egy üzenetet a nejemnek, mert azzal váltunk el, hogy nemsokára visszaérek és akkor beszélünk újra és ez most el fog maradni minden bizonnyal. Telt, múlt az idő és a kamionok lerakodása nem igazán haladt roham tempóban. 12,30-kor üresedett meg előttem a rampa, beálltam hát. Ekkor közölték, hogy most nincs hely ahová levehetnék az árút ezért várjak még egy keveset, de a pótkocsi ajtaját ne nyissam ki. Mivel fagyasztott árút vittem én is hasonlóképpen gondoltam a minőség megóvásának érdekében. Miután lett hely megkezdtük a lepakolást. Az első két sor raklapot könnyedén levették, majd adtak egy kézi békát és ezzle hordtam a kamion végébe egyesével a raklapokat a -25 °C-os raktérben!!!! Még a Stavanger-i kiránduláskor beszereztem egy bundás kesztyűt, így ennek most nagy hasznát vettem. Végeztün ka lerakodással és kértem a vezetőt, hogy írja rá a szállítóra a rakodási idő végét, mert időközben a munkaidőm lejárt és, ha megállít a rendőr, legalább valamivel tudjam igazolni, hogy miért megyek még mindíg. Ezt megtették és kissé fáradtan tértem vissza a bázisra ismét. A diszpécsernek elmondtam a késésem okát, amelyet a szállítólevél olvasása után elfogadott. Mondta, hogy térjek vissza a kamionba és majd jön a övetkező feladat sms-ben. Kicsivel később meg is érkezett az új munka, amiben már régi társam Bogdan is benne volt!!!
Az utasítás szerinti pótkocsit megkerestem és összekapcsoltam a kamionnal majd kaja, fürcsi és pihenés következett.
Délután kegkaptam a cég kisautójának - Peugeot - a kulcsát azzal, hogy este menjek tárasm elé a reptérre. Ezt sms-ben el is újságoltam neki, ő pedig jelezte, hogy 21,40-kor száll le a gépe Gardermoen repterén. Este beszéltem ismét a nejemmel, majd a kért időpontban felvettem Bogdan-t és visszatértünk a kamionba. Rövid dumcsi, majd részemről fekvés, mert eléggé hosszúra nyúlt a mai napom az éjféli kelés miatt.
