Sajnos a szabadnapjaim - amit itthon töltöttem - gyorsan elrepültek és a 2 hetes pihenő végén indulhattam vissza Norvégiába.
A szünet alatt sokat pihentem és beszélgettem feleségemmel a családommal és a barátaimmal. Sikerült egy hétvégét a fiaimmal is eltöltenem, amibe egy rövid kirándulás is belefért a közeli Kamara-erdőbe, csak sajnos az időjárás volt kissé kegyetlen hozzánk, mert a napsütés mellett szél is volt. A pihenő utolsó időszakát már kettesben a feleségemmel töltöttem egy thermálszállóban. A barátaimmal töltött idő alatt is sok élményemről tartottam beszámolót, a családom körében pedig próbáltam részletesen is beszélni a kinti dolgokról. A hazai hírek azonban napról napra jobban nyomasztottak és eléggé aggasztónak ítéltem meg őket.
Az utolsó éjszakát - a feleségem lakásában - csepelen töltöttem. Reggel még sikerült a Forma 1 kínai futamának első 10 körét is látnom.
Kimentünk a reptérre - hála a jó tömegközlekedésnek - jóval az indulás előtt. Rutinosan és gyorsan elintéztem a feladandó poggyászomat, majd maradt még időnk a búcsúzkodásra is. Mivel 11,20-kor indult a gép, 10,50-kor beálltam a sorba, ahol a kilépésre várakozók álltak személyi vizsgálatra. Közben azért hátra-hátra pillantottam kedvesemet keresvén a szememmel. Mire átértem a vizsgálaton már utolsó felszólítás volt a beszállásra. A jegyem alapján már tudtam, hogy a gép elejében fogok ülni ismét. A gépbe történő beszállás előtt még egyszer integettem a drágámnak, majd elfoglaltam a helyem. Eléggé sokat várakoztunk mire megkaptuk a gurulási engedélyt. A kifutópálya felé haladva utunkat - talán a közelgő húsvét tiszteletére - 2 nyúl is figyelemmel kísérte. Még megvártunk egy Malév gép landolását, majd a mi gépünk is nekilódult az aszfaltcsíknak és néhány másodperc múlva már a levegőben is voltunk.
Eseménymentes volt a repülés, kicsit talán aludtam is a tv-n vetített kengyelfutó gyalogkakukk mesék alatt.
Megérkezésem után telefonon hívtam az irodát és jeleztem, hogy megérkeztem. Körülbelül 10 perc múlva - ekkor már délután 3 volt - meg is jelent egy ismerős arc és mosolygósan üdvözölt.
Megérkeztünk a telephelyre és mivel nem volt autóm - és a szabadságom ideje alatt a szálló is elkészült - kaptam egy szobát. Egy kicsit kellemesebb, mint Grevében, talán azért is mert még teljesen új és nincs szétlopkodva, elhanyagolva, mint az. Takarító is jár minden nap a szobákban és a folyosó többi helyiségében is. Mivel minden céges felszerelésem - tankolókártya, mobiltelefon... - a dániai irodában van az első utam oda lesz valószínűleg.
