Reggel - 1/2 9-kor - a drága feleségem " Jó reggelt " sms-ére ébredtem. Miután a frissen főzőtt kávétól kicsit magunkhoz tértünk benyitottam az irodába, hogy jelentkezésünket a fuvarra leadjam. Legnagyobb meglepetésemre az udvaron egy másik - Kim Johansen-es autó - is volt. Miután bejelentkeztem közölték, hogy a másikautót rakják meg előbb, azután következünk mi. Így a rakodásunk a tervezett 9 óra helyett elcsúszott egy kevéssel. Már 1/2 12 felé járt az óra amikor le tudtunk állni a rampáról, és már láttam magam előtt a múltkori forgatókönyvet, hogy 1 óra várakozás a papírra, majd - miután délben bezár a vámhivatal - ott is plusz 1 óra várakozás ismét. Bementem az irodába, hogy jelentsem a felpakolást, és csodák csodája 2 perc múlva kezemben voltak a papírok. Rohanás át a vámirodába, amit még nyitva találtam, majd vissza a felrakóra egy gyors faxolás erejéig és 12-kor már indulhattunk is norvégia felé.
Útközben kaptuk a következő sms-t, hogy további papírokat kell felvennünk a cég dániai telephelyén, Greve-ben. kis idő múlva újra csörrent a telefon üzenetet jelezvén. Ezen üzenet tartalma az volt, hogy a jelenlegi kamionnal parkoljunk le Greve-ben és keressük meg egy másik - a 87-es számú - kamiont, amivel tovább folytathatjuk utunkat.
Átértünk Hollandián és az első német pihenőhelyen cserét terveztünk. Társam intézte a digitális tachográf kártyák cseréjét, én pedig ez idő alatt a kiegészítő üzemanyagunkat pótoltam a nálunk lévő 10 l-es kannából. Egyszer csak megjelent Bogdan nagyon komor és ideges arckifejezéssel. Kérdésemre, hogy mi történt mutatja az én kártyámat és magyarázza, hogy azzal vezett ő és most nem tudunk cserélni. Gyors haditanács, a kártyát kicseréljük, de ő vezet tovább még kb egy órát és azután én jövök a saját kártyámmal megint 4,5 órát. Hogy baltáztuk el a kártyacserét nem tudom, valószínúleg még amszterdamban, de ez már a mult és most a jelenre kell koncentrálni. Miután kaptam még 1 óra pihit, a németországi autópálya egyik benzinkútján váltottunk. Lenyomtam a reám eső vezetési időt, így a kártyám szerint én ma már nem vezthetek. Szerencsésen elértük a Puttgarden-Rodby kompot és ott cseréltük a kártyákat.
Belandoltunk a cég telephelyére, megkaptuk a még hiányzó papírokat, majd az említett kamion keresésére indultunk. 2-szer is átnéztük a parkolóban lévő autó-választékot, de nem leltük a számunkra kijelölt járművet. Mivel van 9 óra pihenőnk majd reggel ismét rákeresünk a masinára, hátha addig megérkezik az is. Most egy kis szunya, mert már fél kettő is elmúlt..................................
