Az éjszakai vezetést és a hajnali kompozást követően reggel 07,00-re megérkeztem a parkolóba. Előtte azonban felvettem a szobakulcsomat és megtankoltam a járgányt.
A szobában letettem a cuccaimat és már vadásztam a netet, hogy újra beszélhessek a drágámmal. Ez sikerült is, így a délelőtt egy része gyorsan elrepült. Miután elbúcsúztunk lefeküdtem és megbeszéltük, hogy kelt a feleségem 18,00 óra körül. Hát nem sikerült neki, mert már előtte néhány percel jött egy sms a céges telefonra, melyben az állt, hogy 1 óra múlva itt az autó, amivel mennem kell. Ez nem jött jókor, mert az eredeti terv szerint 21,00-re kellett volna érkeznie és én még beterveztem egy sólet melegítést és evés a napra, mielőtt elindulok és ez most kútba esett. Ezen túlmenően a mai napon még nem is ettem semmit, ami persze nem árt az alakomnak, csak a vércukorértékem nem biztos, hogy jól tolerálja ezt. Az üzenetben kapott időre megjött a jármű, becuccoltam. Az előző sofőr közölte, hogy megtankolta minden földi jóval a szerelvényt és mehetek is utamra, csak még az ő sofőr-kártyáját cseréljem ki a sajátommal az irodában, ő pedig beköltözik abba a szobába, ahol én töltöttem a mai napot, így a kulcsot odaadtam neki. Elindultam kellemes időben, napnyugtával fűszerezve. Elértem a 21,30-as kompot és a hajón - vacsora közben, ami sült krumpli és sült kolbász volt - beszéltem a nejemmel is. Miután átértem a Német oldalra nyugodt, jó tempóban haladtam célom felé.
